6. Fejezet

 / Kris /

Pár pillanatot mindketten az ajtóra meredtünk mérgesen, majd megszólaltam.

- Köszönöm, hogy ........... - kezdtem viszont ezzel egy időben fordult meg ismeretlen "megmentőm". 

Ekkor elakadtam mondandómban és csak azokra a szürkéskék szemekre tudtam koncentrálni. Teljesen elvesztem benne. Ki tudja meddig állhattunk így szótlanul egymásba feledkezve mikor is észbe kaptam és végig mértem. Nem volt rossz, sőt! Nagyon is jól nézett ki az idegen srác azt leszámítva hogy Mike -tól kapott egy kis sebet az arcán, de az nem volt vészes.

Mikor tekintetem visszatért arcára láttam, hogy még mindig engem néz de úgy, hogy az már zavarba ejtő volt. Nem úgy mint amikor az az undorító Kellan mért végig, hanem másként volt zavarba ejtő. Éreztem, hogy arcom lángokban áll, pedig eddig még soha senki nézése, érintése sem váltott ki ilyen reakciókat belőlem! Ő meg elég csak rám néznie és máris............

Na jó Kris elég legyen! Csak is kizárólag gazdagokkal kezdesz és nem táplálsz semmiféle érzelmet senki iránt! - róttam meg magamat, majd gyorsan elkaptam pillantásomat RÓLA majd tekintetem a csukott ajtónál lévő két hatalmas bőröndre tévedt.

Furcsán néztem rá majd az idegenre aztán megint a bőröndökre majd kikerülve az idegent szeltem át azt a pár métert a bőröndökig. Szemem sarkából még láttam, hogy megfordul és engem néz.

Leguggoltam a két fekete bőröndhöz amin rajta volt egy kis papír egy névvel. Robert. Tehát így hívják az ismeretlent...........

Felálltam majd kérdőn fordultam Robhoz.

- Bőröndök? - kérdeztem. Valami hirtelen átsuhant az arcán, a felismerés. - Mi az? - kérdeztem barátságtalanul. 

- Nem mondta Phil igaz? - látszólag kicsit feszélyezve érezte magát. 

- Mit is kellett volna neki mondania? - szűkült össze szemem majd lassan elkezdtem Rob felé lépkedni miközben már sejtettem a választ.

Nagy levegőt vett majd megszólalt.

- A lakás az enyém is. - itt teljesen ledöbbentem. MICSODA?? - Figyelj, én sem így képzeltem saját lakást akartam és ettől valami sokkal jobbat............ - de már nem is figyeltem rá csak magam elé néztem miközben mindenfélét összehordtam. Mégis hogy történt ez? Miért? Hogy tehette? - és e fajta kérdések hada illetve a szitkozódás sem maradhatott el de ezt mind olyan halkan mondtam, hogy csak én értettem, Rob pedig csak annyit látott hogy magamban motyogok valamit mérges és értetlen arckifejezéssel.

- Kris? Minden rendben? - kérdezte. Erre felkaptam tekintetemet. Mi van már a nevemet is tudja? - háborogtam magamban. 

Fújtattam egyet, majd felvettem barna bőrdzsekimet és kiviharzottam a lakásból jól becsapva magam után az ajtót. 

- A KURVAISTEN! - káromkodtam miközben a folyosón felrúgtam egy fém szemetes vödört. Liftet hívtam majd az egész épületből kiérve gyorsan szeltem át az esteledő város utcáit, ahol nem volt tömeg de voltak egy páran. 

Beültem a helyi kávézóba majd rendeltem magamnak valami innivalót miközben felhívtam Philt.

- Tessék kincsem? - szólt bele.

- MÉGIS HOGY A JÓ ISTENBE KÉPZELTED?? - kezdtem jó hangosan miközben a kávézóban tartózkodók nagy része felém fordult.

- Ó drágám, sajnálom hogy......... - kezdte de félbeszakítottam.

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?? - kérdeztem valamivel finomabban.

- Nézd, kellett egy lakás ami viszonylag egy igen tetszetős lakás, és ez egy megfelelő alkalomnak tűnt arra, hogyha már elvesszük Mike-tól akkor valakinek kiadjuk, természetesen megérted ezt a részét, hogy nem akartam pénzt költeni ha már egy ilyen jó lehetőség adódott. Ott élsz szinte ingyen majd nem leszel mindig ott nem igaz? - kérdezte végül ami végül is igaz volt.

- Nem gondolod, hogy szólnod kellett volna?? Azt mondtad, hogy az én nevemre van íratva a lakás...... - kezdtem de közbe szólt.

- Figyelj Kris! Nem sokára biztos találsz munkát, elég pénzt gyűjtöttél össze fél év alatt, hogy önálló életet éljél.........persze nem azt mondom hogy nem kellesz nekünk, olyanok vagyunk neked mint a szüleid........... - hát eddig sem voltak azok csak látszólag de most már biztos hogy ezek után nem azok! - bármikor visszajöhetsz lakni hozzánk, de be kell látnod, hogy szinte felnőtt nő vagy.........

- Ezért zársz össze engem egy ismeretlen emberrel? Nem gondoltál még arra, hogy............egy sorozatgyilkos? - kérdeztem mire felnevetett.

- Ne butáskodjál! Nem az! Az apja régi jó barátom, ismerősöm és teljesen megbízható a fiú. Ráadásul GAZDAG. - emelte ki az utolsó szót. De valahogy nem érintett meg. - De! - folytatta. - Nem kezdhetsz vele egyáltalán! Gondolj csak bele, akkor elveszíteném apja bizalmát, vagy ha nem is a pénzre utaznál amit KÉTLEK - itt megint nevetett hitetlenül. Ez azért rosszul eset valahol legbelül ami jelen pillanatban most a felszínre tört és nem csak tudtam, hogy rosszul esik, hanem éreztem is és ennek következtében könnyeket csalt szemeimbe. Valahol igaza volt, de nem teljesen! Nem akartam ilyen lenni! A szükség kívánta........és ez hosszú történet. Ez volt az első alkalom, hogy felmerült bennem, rossz ember vagyok................

- Akkor is ha kiderülne az eddigi barátaidról, hogy mire is kellettek vagy mi is történt velük az megint ugyanoda vezetne. Szóval, ha ezt kérhetem, ne kerülj közelebb hozzám mint lakótárs vagy barát!  - folytatta.

- Ne aggódj emiatt! - mondtam keményen.

- Remélem is! - nevetett újra. - Most viszont mennem kell, sok a dolgom! - majd kinyomta a telefont.

Pár percig magam elé meredtem miközben kiszolgáltak majd leraktam az asztalra a telefont és megittam a jegeskávémat ami  a kedvencem volt majd utána valóban lenyugodva és a jegeskávétól "lehűlve"  kifizettem a kávét, majd visszaindultam a lakásba. 

Hirtelen léptem be a helyiségbe mire felkapta fejét a kanapén ülő Robert és csodálkozva nézett rám. Álltam tekintetét de most sem voltam barátságos. 

A kulcsot lehajítottam kabátommal együtt az egyik székre majd visszafordultam a még mindig ugyanúgy lévő Robra.

- Először is. - kezdtem komolyan. - Ha már úgy alakult, hogy együtt kell élnünk...........ideje bevezetni és lefektetni a szabályokat..................

A lakás :  

Sziasztok!! :) Itt az újabb feji - amit én BabyDoll - írtam. :) De természetesen Beus is nagy segítségemre volt!! :)Reméljük tetszett a feji!! :) És köszönjük a komikat!! :)

Pussz : BabyDoll és Beus :)

5. fejezet

/Rob/

Még mindig nem akartam elhinni, hogy apám beleegyezett. Hogy én és egy idegen lány? Normális egyáltalán, vagy teljesen megőrült?- Kérdeztem magamtól, miközben pakolgatni kezdtem cuccaimat a bőröndjeimbe. Ugyanis elhagyom a szülői házat. 

Úgy terveztem, hogy egyedül élem tovább az életemet. Ezzel nem volt semmi gond, míg apám be nem jelentette, hogy egy lánnyal kell együtt élnem. 

Amikor ez a gondolat ismét előkerült agyam legmélyebb fiókjából, még a kedvem is elment a pakolástól. Így leültem az ágyamra és kezeim közé temettem az arcomat, majd visszaemlékeztem apámmal való beszélgetésre.

A nappaliban voltam és beszélgettem anyával a kandalló előtt, amikor hazajött apa. Az arckifejezése elég elgondolkodó volt, de nem kérdeztünk rá a miértjére, mivel ehhez hozzá voltunk szokva. Viszont arra nem számítottunk, hogy mikor lerakodik a dolgozószobájába, csatlakozik hozzánk. Általában haza hoz egy-két ügyet és addig el nem hagyja kedvenc helyiségét, míg be nem fejezi.

- Szereztem neked egy lakást. - Mondta pár perc hallgatás után, mire döbbenten néztem rá. Ezt nekem mondta?- Értetlenkedtem magamba, mire apám rám nézett.

- Egy nagyon kedves barátom felajánlotta, hogy ott lakhatnál az egyik albérleti lakásába, amikor elmeséltem neki, önálló életet akarsz kezdeni - folytatta tovább szemeimbe nézve, mire nagyot nyeltem.

- Ez nagyon kedv...- Kezdtem, de leintett, s innentől tudtam, még nincs vége a mondatnak.

- Viszont, van egy feltétele. A fogadott lányára, Kristenre, kéne figyelned. Mert, úgy mond, elég eleven lány. - Tette hozzá, mire értetlenül néztem rá. Mégis mennyi idő lehet az a lány? 15-18, vagy esetleg kevesebb, vagy több?

- Ez csak természetes - vágtam rá meggondolatlanul. Hiszen mit kell csinálnom? Egyszer- kétszer benézek hozzá és kész.

- Akkor megegyeztünk. Fel is hívom  Philt, hogy beleegyeztél abba, hogy a lányával élni egy házban. - S azzal el is tűnt a telefonjával a kezével. 

A percek egyre csak teltek és teltek, aztán ledermedtem. Hogy a lányával  élni egy házban. - Visszhangozta egy aprócska hang a fejembe. Nem, az nem lehet! Apám nem lehet ennyire... ennyire... szívtelen. Egyszerűen csak viccelt velem. Nem fogja megtenni!

Mégis megtette. Holnap pedig közös életet fogok folytatni egy számomra ismeretlen lánnyal. Most sem akarom elhinni, pedig igaz.

Nem tudom, hogy mennyi idő is telt el, mióta feljöttem a szobámba, de egy kopogtatásra lettem figyelmes. Ekkor lassan felemeltem a fejemet a kezeim közül, majd egy halk "szabadot" mondtam. Kételkedtem abban, hogy az illető meghallotta, de tévedtem. Ugyanis pár perccel később anya lépett be a szobámba. Amikor meglátta, hogy csak félig pakoltam be, felsóhajtott, majd leült mellém az ágyra. Egyik kezével átkarolta a vállam és közelebb húzott magához.

- Tudom, hogy most nehéz neked, de erősnek kell lenned - suttogta fülembe, mire ránéztem. Kék szemei szomorúan csillogtak, miközben engem nézett.

- Én akartam külön életet élni tőletek és tessék, itt a jutalmam. - Fintorodtam el a mondat végén, mire édesanyám dallamos hangján felnevetett. Ez hiányozni fog a házból. 

- Biztos, hogy nagyon kedves és aranyos lány lesz a lakótársad. - Biztatott, majd néhány perc elteltével felállt mellőlem és a bőröndömben lévő halom ruhára pillantott.

- Ugye tudod, hogy így nem fog beleférni sok dolog?- Kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire megvontam a vállam. Erre ismét felnevetett, majd megrázta a fejét.

- Na, gyere, segítek elpakolni - mondta, mire egy sóhaj hagyta el a számat, utána letérdeltem a földre, hogy együtt rakosgassunk a hatalmas bőröndökbe. 

******

Hamarabb eljött a reggelt, mint hittem volna. Annyira gyorsan telt el az este, hogy arra ébredtem rá, ma elhagyom a szülő házamat. Nem, mintha olyan nagy tragédia lenne, csak furcsa kissé. Hiszen eleinte úgy hittem, egyedül fogok élni, most pedig kiderült, még sem. 

Ekkor egy sóhaj hagyta el a számat, majd felkeltem az ágyamból. Komótos léptekkel a fürdőszobámba mentem. Mikor beértem a helyiségbe, levettem magamról az alsómat, majd a zuhany alá álltam. Amikor a meleg vízcseppek a bőrömhöz értek, ellazultam. Az agyam teljesen kikapcsolt, így a pár perc helyett él órát töltöttem a zuhany alatt. De miért is strapálom ezért magam? Hiszen bármit megtehetek!- Mondtam magamban önelégülten, miközben elzártam a vízcsapot és derekam köré csavartam egy törülközőt. Utána kiléptem a zuhanykabinból és a tükörhöz léptem, majd megborotválkoztam. Mikor ezzel is kész lettem, visszamentem a szobámba és kivettem a bőröndömből egy kék farmer, valamint egy kék pólót és már kész voltam. 

Viszont, mielőtt kiléptem volna szobámból az utazótáskáimmal együtt, egyszer-kétszer beletúrtam rövid, barna hajamba, hogy természetesen álljon. Aztán elhagytam a volt szobámat. A bőröndjeimmel együtt mentem le a lépcsőn egészen a nappaliig, ahol anya és apa már vártak rám.

- Nem is reggelizel már velünk?- Kérdezte anya szomorú hangon, amitől kissé megszakadt a szívem. Hiába voltunk hárman testvérek, már csak én maradtam a szülői házban. Most pedig kirepülni készülök innen.

- Sajnálom, de nem. Szeretnék minél előbb berendezkedni és megismerni a lakótársammal. - Az utolsó mondatot elég kedvtelenül mondtam, ami apámnak is megütötte a fülét, de nem mondott semmit.

- Rendben, de hívj, amikor már mindent kipakoltál - kérte anya, mire csak egy bólintással feleltem, majd közelebb léptem hozzá. Egy puszit nyomtam az arcára, mire szemeiből könnyek csordultak ki. Nem akartam így elhagyni őt, de muszáj volt. Úgy érzem, hogy megőrülnék, ha otthon kellene maradnom.

Így, miután elbúcsúztam a szüleimtől, beültem az én fekete Aston Martin Rapide-ba és már el is hagytam a házukat.

******

Fél óta múlva meg is érkeztem a társasházhoz. Kocsimmal leparkoltam a házhoz tartozó parkolóba és leállítottam a kocsi motorját, majd mély levegőt vettem. Gyerünk Robert, nem vagy te gyáva!- Kiabáltam magamra, majd erőt véve magamon, kiszálltam a kocsiból. Ezután a kocsim csomagtartójához mentem és kivettem a két bőröndömet, majd elindultam befelé. 

Mikor beértem az előtérbe, elég barátságos hangulat fogadott. Ugyanis a recepció falai halvány barack színűek voltak. A padló sötétbarna, ahogy a recepciós pult is. Viszont mögötte nem állt senki, így elindultam a lift felé. Hiszen nagyon jól tudtam, hol találom a lakás. 

Így mikor megérkezett a lift, beszálltam és benyomtam az 8-as gombot. Ekkor a lift ajtaja bezáródott és elindultunk. Nem telt bele pár másodperc és már fent is voltam. Nagyot sóhajtottam, majd kiléptem a folyosóra és elindultam megkeresni a 321-es lakást.

318...319...320...321- És meg is találtam. Azonban a lakás ajtaja tárva nyitva volt és hangok szűrődtek ki rajta.

- Az egyetlen aki repül innen az te leszel szívem!- Kiabálta egy férfi hang, mire rémülten bámultam befelé a helyiségbe, viszont nem láttam semmit, ami kezdett idegesíteni, így beléptem a lakásba. Azonban olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. A nyitott erkélyes két személy állt. Az egyik egy fiú volt, a másik pedig egy lány- gondolom a lakótársam. A lány a korláttal háttal volt, míg a fiú előtte. Mikor jobban megnéztem őket, csak akkor láttam, hogy a fiú keze a lány nyaka köré fonódott.

 - Ég veled szívem! - mondta a fiú, majd át akarta lendíteni a lány. Ekkor már én is megmozdultam. Gyorsan odamentem hozzájuk és lerántottam a fiút a lányról, majd jól behúztam neki. Láttam rajta, hogy kezdi egyre elveszíteni az egyensúlyát, de idejében megtartotta és dühtől izzó szemekkel rám nézett.

- Mégis mit képzelsz te szarházi! Ki vagy te?!- Ordibált rám, majd nekem rontott. Szerencsére épp idejében tértem ki előle, így pont neki esett a korlátnak. Azonban, mikor összeszedte magát, nekem rohant és mind a ketten a nappaliban találtuk magunkat. Én voltam alul, de nem tartott sokáig, ugyanis átfordítottam magunkat és behúztam neki még egyet. 

Ez így ment addig, míg egy hang nem hasított végig a levegőben.

- Most már elég lesz! Fejezzétek be!- Ordította teljes erejéből a lány, mire mind a ketten ledermedtünk. Viszont, mindössze csak pár percig tartott, ugyanis az a szarházi alak lelökött magáról, majd felpattant a földről és a lány elé állt. Megfogta annak az egyik karját és közelebb húzta magához. A lány ekkor felszisszent.

- Na, idefigyelj te kis szajha! Nem bánhatsz így velem, világos? Nem dobhatsz ki innen, különben nagyon megjárod!- Fenyegette meg a ficsúr a lány, mire elpattant az a bizonyos húr nálam. Ismét felkeltem a földről, majd feléjük közeledtem. Azonban a lány hangja megakadályozott abban, hogy bármit is tegyek.

- Nem Mike, nem értettem meg! Most pedig tűnj innen el, míg szépen szólok!- Kiabálta a fiú - akinek most már tudom a nevét - képébe, majd ellökte magától, de előtte bele térdjelt Mike nemesebb felébe. Ekkor majdnem felnevettem, de türtőztettem magam. Aztán odaléptem hozzájuk és megfogtam az összegörnyedt fiút a gallérjánál fogva. Egészen az ajtóig cibáltam, majd kilöktem rajta.

- Nagyon ajánlom, hogy ne gyere többé vissza, különben velem gyűlik meg a bajod! És azt nagyon nem akarhatod - szűrtem ki fogaimon keresztül a fenyegetést, majd becsaptam előtte az ajtót.

Utána visszamentem a nappaliba, ahol a lány háttal állt nekem.

- Köszönöm, hogy...- Kezdte a  lány, mire felé fordultam, de ahogy találkozott tekintetünk, elakadt a szava, míg nekem a lélegzetem. Ugyanis ennél gyönyörűbb smaragdzöld szempárokat még életem nem láttam. 

Az idő egyre csak telt és telt, mi pedig bámultuk egymást.

Mi lesz velünk hónapokkal később?

Hali!

Újból jelentkezünk a frissel. Ez megint én - vagyis Beus- írtam, de nagy segítségemre volt drága társam BabayDoll is. :) Reméljük, hogy tetszett. 

Köszönjük az előző fejezethez írt komikat és pipákat. Tudjuk, hogy azt ígértük, hogy dupla fejezet lesz, de aztán beszélgettünk erről. És úgy döntöttünk, KOMIHATÁRT vezetünk be. 7 darab komi után hozzuk a fejezetet (ez persze néha csúszni fog, mivel mind a ketten elfoglaltak vagyunk, de megpróbálunk igyekezni)

Millió puszi nektek!

BabyDoll és Beus

4. Fejezet

                                                                       

   Teljesen ledermedt képpel és tátott szájjal nézett rám, majd megfordult cinikusan felnevetve.
Karba font kézzel, egyik szemöldökömet megemelve néztem rá mint aki teljesen hülye. Nyilvánvalóan nem hitt nekem. Pedig mennyire hogy igazam volt!! Beavattam titkomba Philt. Nem várta el tőlem hogy apának szólítsam aminek örültem is. Az egyetlen ember közülük akit soha nem használnék ki és nem vernék át az Susan. A jósága és kedvessége irányomba megtette a hatását és rést talált a pajzson. Őt kegyeimbe fogadtam, így ő mentes minden ténykedésem alól. Néhol emlékeztetett engem anyára, arra az anyámra amilyen régen volt................

Szóval, Phil benne volt abban, hogy különböző kifogásokat találva elhagyjam pasijaimat és mindenüket elszedjem. Na jó, azért nem mindenüket de ami a pénzt illeti eléggé sok srácot kopasztottam meg. Milliók ütötték markomat amit egy bankszámlára irányított Phil. Mit nem ér, ha az ember ismerőse egy bankárigazgató.......... - itt ördögien elmosolyodtam magamban. Hát igen.........
A legjobb az egészben, hogy Phil mérnök, és ingatlanokkal is foglalkozik csak úgy mint apám tette..........
Így könnyű a lakást az én nevemre íratni.
Valahol az embernek laknia is kell..............
Legalább nem kell minden egyes nap Kellan tenyérbe mászóan undorító, perverz képét elviselnem.
Az első nap óta többször próbálkozott de enyhébben, mostanában viszont szerencsére talált magának más elfoglaltságot mint az én megfektetésem. Ha az esetem lenne és nem lenne perverz talán, a mostani Kris engedne neki, de így............

Őszintén szólva ő az egyetlen ember akitől jelen pillanatban félek. Igen, fél év alatt még többet változtam. Még keményebb és számítóbb lettem, olyanná váltam már szinte mint a szüleim amilyenek mostanában voltak.
Annyi különbséggel, hogy akiket a bizalmamba fogadok és szeretek, tisztelek - ilyen kevés ember van jelen pillanatban, pontosabban egy - azokat sose bántanám, nem használnám ki.

Még mindig az erkélyen álltam kint, körülöttem még rengeteg ruha hevert. Még mindig nevetett Mike és a fejét fogta.

- Nem hiszek neked! - fordult meg.
- Már pedig nekem elhiheted szívem! - mondtam kihívóan. - Ez mostantól az én házam. Te pedig repülsz innen!
- Nem......... - integetett fejével. - Ez nem lehet igaz........... - elővette telefonját majd tárcsázott egy számot és a második csöngésre a túl oldalt már fel is vették a telefont. A röpke, Mike számára megdöbbentő és felháborító beszélgetés után lecsapta telefonját majd azt zsebre vágva felém fordult gyilkos dühvel.
- Te utolsó kis ribanc! - indult el felém majd mikor már felém ért hirtelen megfogta a nyakamat és úgy tolt hátrébb. Eddig nem féltem tőle, és most se igazán de nem tudtam mit tenni ellene. Most valahogyan nem lefagytam, hanem valami miatt hagytam magamat.
Nem tudom hova tűnt, a talpra esett, védekező képes nagyszájú Kristen. Egyszerű kis rongybaba voltam jelen pillanatban. Mintha vártam volna valamire.............
De mégsem arra hogy elenged.........

- Az egyetlen aki repül innen az te leszel szívem! - szűrte fogai közt aki beképzelt, pénzes kölyök.
Még jobban szorította nyakamat, kezein két kezem volt, de nem próbáltam lefejteni kezeit nyakamról, pedig sikerült volna...........
Már teljesen a korlátnak nyomódott derekam ami már szinte fájdalmas volt.
- Ég veled szívem! - nyomott egy csókot ajkaimra amitől undorodtam majd már majdnem átlendített a korláton mikor is hirtelen valaki lerántotta rólam.................

Sziasztok!! :)

Meghoztuk a 4. fejit , amit én - BabyDoll írtam - természetesen

Beus is nagy segítségemre volt a fejit illetően!!!

Reméljük tetszeni fog nektek és................

 KOMIKAT, PIPÁKAT PLS!!!!

Ha írtok..... ( Nem csak most!! )

Akkor DUPLA FEJI Húsvétkor!!!!! :DD

Szerintem megérné már csak amiatt is, hogy hosszabb fejik érkeznének!! :)

Most durva lehettem de ez a ti érdeketek is!! :)

Jó olvasást!!!!

Pussszantás : BabyDoll és Beus :)